Juunana sai
Eredeti:
Miren wa nai to fumi konda onna hitori tokyo eki
Mou tsukareta no... ikiteru imi ga nai kara
Zutto shiawase na mainichi tsudzuku to omotteita
Atashi no karada no naka ni wa anata to yoku nita kono ko ga
Ite
Ureshikute ureshikute dakedo wakaranai kedo namida ga
Tomarenakatta
Anata ni wa fukou datta no desu ka? anata ni wa meiwaku datta no
Desu ka?
Dakara atashi no koto sutete nani mo iwazu ni kietan desho?
Kabe ni kakatta hanayomeishou to ano hito wo nikunda
Ichinana[sai] no haru
Saigo ni mita ushiro sugata ga ima demo me ni yakitsuitete
Hanarenai
"ai suru koto ni tsukareta."tte kotoba mo kawasazu nigeta ja nai
Atashi ga donna omoi wo shite anata wo machi tsudzuketa
Ka...wakaru?...
Itami ga mata komi agete saken de mite mo nani mo kawarazu
Anata no kage wo hikizutta mama
Yagate umaretekuru kono ko ni wa tsurai omoi sasetakunai no
Gomen ne. atashi wa haha toshite yasashiku dakiageru koto sura
Omoi de ni naita juunana[sai] no haru ano hi ni wa nido to
Karenai no ni
Doko ka kokoro no oku no hou de te wo nobashiteru atashi ga ite
Anata ni wa fukou datta no desu ka? anata ni wa meiwaku datta no
Desu ka?
Dakara atashi no koto sutete nani mo iwazu ni kietan desho?
Kabe ni kakatta hanayomeishou wo zutto...
Mada minu kono ko no naki koe to haru wo matsu...
Magyar:
Eldöntöttem, hogy nincs semmi, amit megbánhatnék.
Egy nő áll egyedül a tokiói állomáson, én vagyok az. Nagyon fáradt vagyok...
És nincs értelme élni.
Azt hittem, a boldog napok sosem fognak véget érni.
Méhemben egy gyermeket hordok, aki már most hasonlít rád.
Boldog voltam, annyira boldog, de néhány ismeretlen ok miatt mégsem tudom abbahagyni a sírást.
Mondd, ez elszomorít téged? Vagy ez inkább csak egy teher neked?
Ezért hagytál el és tűntél el egy szó nélkül?
Tizenhetedik tavaszomon gyűlöltem őt és azt az menyasszonyi ruhát, ami a falon lógott.
Mikor vetettem rád egy utolsó pillantást, azt láttam, hogy elsétáltál.
A kép beleégett az agyamba, és nem tudok megszabadulni tőle.
"Belefáradtam abba, hogy szeresselek." - mondtad, és távoztál, mielőtt bármit is mondhattam volna.
Tudod, mit éreztem akkor, mikor rád vártam...?
A fájdalom újra feltör.
Habár sikítok, semmi sem változik és még mindig hurcolom tovább árnyékod.
Nem akarom megnehezíteni gyermekem életét, akinek a születése csak egy véletlen lesz.
Sajnálom. Nem tudlak olyan gyengéden hordozni, ahogy egy anyának kellene.
Tizenhetedik tavaszomon emlékeim felett sírtam, bár tudtam,
Hogy soha többet nem fogok tudni újra visszatérni azokhoz a napokhoz.
Valahol a szívem mélyén kinyújtom kezemet.
Mondd, ez elszomorít téged? Vagy ez inkább csak egy teher neked?
Ezért hagytál el és tűntél el egy szó nélkül?
A menyasszonyi ruhám a falon lóg...
"Hol vagy most?"
"Jól vagy?"
"Boldoggá vált az életed?"
"Nem olyan vagy, mint amilyennek kéne lenned..."
A gyermek felsírása után sem láttam.
Várom a tavaszt...
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
