Anata no tame no kono inochi

Eredeti:

'Harukaze kaoru shigatsu ni utau jyunrenka...'

Nekura, hikikomori no boku, 
Mukuchi dake ga torie desu.
Samishiku nante nai yo, dakara okamai naku
Akushumi iseikansatsu, tanoshikute tamaranai yo.

Rikaifunou kiseibasei, kyou mo
Harikitte ikimasu desu.
Youchi purei ni ha akimashita.
Saraba jinkou no waifu.
Douse nara riaru deshou? 
Madogiwa renzu wo nozoku.
Nanjikan tatta deshou? 
Risou sonomono no kimi.
Unmei no hito to kizuku no ha ososugita... 

Naze desu ka? kimi wo shiranai no ni, 
Konna ni mo mune ga itamu no ha.
Wakaranai dakedo itoshii.
Kurushii yo, kimi wo miteru 'mono' ga.

Namae mo shiranu renzunai no kimi, 
Koe ha todokazu fureru koto mo nai.
Kocchi wo muite boku ha kakureru kara, 
Kanashisugiru yo konna ni soba ni iru no ni... 

Itsuka ha boku ni kizuku toki ga aru to shitara, 
Kimi ha kitto kowagaru darou.
Nigedasu darou. fuan ni ki ga kuruu.

Hitori aruki no todokazu no omoi, 
Wakatteru no ni tomaranu ga koi
Kimi ga boku ni kizuku hi ha konai.
Wakattemashita. akirametemashita.
Aru hareta asa, 
Itsumo no you ni renzu ni utsuru na mo shiranai kimi.
Koe mo kakerenu furerare mo shinai. datte sou deshou? 
(Subete wo uso darou)

'Harukaze kaoru shigatsu ni utau jyunrenka...'

Magyar:

Áprilisban a tavaszi szellő illatozik, és egy tiszta szerelmes dalt énekelnek”

Sötét természetű és társadalmilag zárkózott vagyok,
a hallgatás az egyetlen megváltó tulajdonságom.
De nem vagyok magányos, ne aggódj értem.
A szemben fekvő szexualitás szörnyű felismerése mókás és egyszerre torelállhatatlan. 

Nehéz megérteni a különös hangokat, amelyek a gyenge pontjaimat gúnyolják,
Mert mai nap tele van életerővel és frissességgel
Belefáradtan a gyermekded játszadozásba…
Viszlát, erőltetett gyermekkori feleségem
De, mindenesetre, mi a valóság?
Én csak keresztülbámulok az ablak üvegén.
Kíváncsi vagyok, hány óra telt el így?
Az eszményi dolog te magad vagy.
Túl későn vettem észre, hogy te voltál az a végzetes személy.

Miért van ez? Végülis, nem ismertelek téged,
De még most is fáj a mellkasom.
Nem értek semmit, bár, szerettelek,
és ez fáj legbelül, de az emlékeimben még látlak téged.

Még csak a nevedet sem tudom, téged, aki a lencsében vagy,
Ez a hang nem érinthet, vagy érhet el téged.
Mert mikor rám nézel, én inkább elbújom.
Túl nagy a fájdalom, még most is, mikor annyira közel vagy…

Ha valamelyik nap észreveszel engem közeledni,
Valószínűleg meg fogsz ijedni.
Valószínűleg el akarsz futni. És az aggályaid között fogsz megőrülni.

Miért van ez? Végülis, nem ismertelek téged,
De még most is fáj a mellkasom.
Nem értek semmit, bár, szerettelek,
és ez fáj legbelül, de az emlékeimben még látlak téged.

Azon gondolkodom, hogy meddig mehetnék el egyedül sétálva.
Még máig sem értem ezt, nem tudom megállítani ezt a szenvedést.
Az a nap, amikor vége észreveszel engem, nem jön el.
Végre megértettem. Feladtam.
Azon a napos reggelen, a megszokott lencsékben,
A név, amely visszatükröződik, számodra ismeretlen.
Ez a hang szintén nem tud dolgozni menni.
Ez az, aminek történnie kell?

„Áprilisban a tavaszi szellő illatozik, és egy tiszta szerelmes dalt énekelnek”