Interjú a GazettE-tel, a turnéjuk utolsó állomásánál, 2007 Október 30-án, Helsinkiben, koncert előtt.

A Tavastia ajtai kinyíltak, és a lelkes közönség sokasodott, amikor irányba vettük a színfalak mögötti területet, hogy interjút készítsünk a GazettE-tel. A sok tennivaló miatt a tagok szétváltak, és megpróbáltunk interjút készíteni Aoival és Reitával. Már mindhettőjükön rajta volt a smink, és a fellépőruha, pedig egy óra volt még a koncert kezdődéséig. A interjú egész nyugodtan zajlott, ahhoz képest hogy mindketten izgatottak voltak, válaszolóak voltak. Aoi kalimpált a fekete gitárján.

Reita: (leül) Helló, az én nevem Kai! (angolul) (mindenki nevet)

Aoi: Hazudik! Én vagyok Aoi. (Angolul)

Helló, mi a JmusicEuropa-tól vagyunk. Köszönjük hogy elfogadtátok az interjút.

Reita és Aoi: (mindhetten meghajolnak) Örülünk, hogy megismerhetünk, köszönjük. (Angolul)

Hosszú volt az európai koncertezés? Fáradtak vagytok már?

Aoi: A turné csodás volt. Rengeteg ember jött el a koncerteinkre és egyre inkább izgatottabbak lettünk minden koncerten.

Hogy tetszik Finnország, mit csináltatok itt?

Reita: Az ország nagyon gyönyörű és egzotikus. Vásároltunk a közeli bevásárlóközpontokban, és ettünk, főleg egyedül(?). Az én estemben, túl sok fan vett tudomást rólam s a végén sokaknak aláírásokat kellett osztogatnom.

Aoi: (szomorú hangon) Engem senki se ismert fel! (mindenki nevet)

Aoi, te és Uruha mindketten gitárszólóztok a dalokban. Van bármi mérkőzés köztetek?

Aoi: (nevet) természetesen nincs köztünk versengés, már csak azért is, mert a mi munkánk a folyamatos csapatmunkát veszi alapul. Ha neki vannak mélyebb érzései vagy szeretete a dal körül, akkor ő játssza a szólót, és vica verza. Sok számunkvan van olyan szóló amit ketten írtunk, szóval mi elég egyenrangú gitárosok vagyunk.

A NIL és a STACKED RUBBISH mindkettő különböző album. A stílusotok változni fog a jövőben, vagy ez az amit végleg szeretnének a bandának?

Reita: Sosem lehetsz biztos a jövőben mert minden lehetséges, szóval erre nehéz válaszolni. Mi nem szeretnénk ha csak egy katedóriába jelölnének minket. Inkább szeretnénk olyan fajta zenét csinálni, ami jó érzést kelt az emberekben. A mostani zenei stílusunk fejez ki bennünket a legjobban.

Hogyan hozztok összefüggésbe a videóklipeket és a számokat?

Reita: A mi számaink szinte soha sem kapcsolódnak direkt a videókhoz.

Aoi: A videó ritkán kapcsolódik a dalszöveghez. Szeretnénk egy kis teret adni a fanok képzeletének. Az olyan videoklipek, amik utalnak magára a dalra, véleményem szerint hasznosak. De ezek majdnem kivétel nélkül elrontják mindenki személyes elképzelését, amit a zene ad.

Most befejeztétek az európai turnétokat. El tudntok mondani, hogy mennyire tudtatok alkalmazkodni a nyelvhez és a kultúrális akadályokhoz?

Reita: Úgy érezzük, nem volt akadály a koncertek alatt. Nem számít melyik országban játszunk, a fanok mindíg boldoggá tesznek minket. És a koncerteken inkább a zenénkkel és gesztikulációval kommunikáltunk, mint sem verbálisan. (nevet) Egyedül akkor volt akadály, amikor egy hotelben vagy egy boltban voltunk, mert könnyen hibákba eshettünk ilyen szituációkban.

Volt bármi az európai fanokban, ami megragadt az emlékezetetekben?

Aoi: Szerintem az európai fanok meglepően jók voltak a koncerteken. Ahogy én láttam, elég hosszú ideig álltak sorban, de csendesen, illedelmesen, nagy verekedések nélkül. És a koncerteken csak mértékkel vadultak be, annyira amennyire kell.

A japán és az európai fanok tanulhatnának egymástól valamit?

(mindenki nevet)

Aoi: tudod...(elkezd dobolni a combján) GAZETTO! GAZETTO! GAZETTO! GAZETTO! (mindenki nevet)

Reita: Mikor ezt a kiabálást hallottuk európában, az izgatottsgunk és az adrenalinunk felszállt, akkor is, mikor még a backstage-ben voltunk. A mi japán fanjaink nem csinálják ezt, a koncert hangulat csak akkor indul be, ha fellépünk a színpadra.

A fanok vitatkoztak arról, hogy vajon ti "major" banda vagytok vagy indies. El tudnátok mondani, hogy van igazából?

Reita: Tulajdonképpen (nevet) egyik sem.

Aoi: Nem értem azokat a bandákat és embereket, akiknek ilyen fontos a besorolás. Sose érdekelt minket hogy habozzunk a "major" és az "indies" bandák között, amióta nekünk az előadás és a zenecsinálás a fontos. Mi csak a GazettE vagyunk, mindenkinek joga van eldönteni hogy "major" vagy "indies" együttesként akar minket látni.  Mi nem tartjuk ezt fontosnak, bármelyik lehetőség lehet.

Amikor zenét írtok, a dallamot a zeneelmélet szerint komponáljátok, vagy inkább a szerint ami a legjobban átadja az érzelmeiteket?

Aoi: Én személyem szerint nem bízok a zeneelméletben. Az igazat megvallva: sosem tanultam. A dallam az első dolog a fejemben, amikor új dalt írok, és addig tökéletesítem fül szerint, amíg meg nem kapom azt az eredményt, amit akarok. Semmi más nem kell nekem ehhez.

Sok "indies" banda van akik sokban hasonlítanak rátok külsőleg. Mit gondoltok róluk?

Reita: Nem igen foglalkozunk ezekkel a bandákkal.

Aoi: Úgy gondolom mi egy különleges felállás vagyunk, ütős személyiségekkel, zeneileg is, és figyelemgelkeltő a kinézetünk. Nem nagyon érdekel minket más banda, szóval még nem igen néztük őket olyan aktívan..

Boldogan hallasz olyan bandákról, akik általatok lettek inspirálva?

Aoi: Természetesen! Mindíg úgy gondolom, hogy jó dolog, ha másokat inspirál az amit csinálunk - akár fanokról vagy bandákról beszélünk.

A turnétok befejeződik ez után a koncert után. Mit fogtok csinálni, miután visszautaztatok Japánba?

Reita: Egy turné indul jövő novemberben, egészen májusig. Még nem gondolkodtunk arról hogy mi lesz ez után.

Egyre több angol van a dalszövegeitekben. A nyelv hangzására alapoztok, vagy a japánt és az angolt más dolgok kifejezésére használjátok?

Reita: Ruki olyan nyelv szerint írja a dalszövegeket, amit a hangja "bír". A két nyelv kiejtése között nagy a különbség, például különböző hanglejtéseket egyszerűen képtelen elénekelni angolul, még ha akarja akkor sem. (nevet)