musiQ vol. 13 Aoi Interjú

1 téma : „Barátság”

- Olyan fajta ember vagy, akinek sok barátja van?
Nem, szerintem nem.

- Mindig ilyen voltál?

 Nem igazán. Amikor az iskolába jártam, akkor mindenki barátkozott mindenkivel. Én csak sodródtam a tömeggel. Mentem a többiek után. A városomban 3 középiskola volt és teljesen mindegy volt, hogy melyik suliba vagy osztályba jártál, mert mindenki ismerte a másikat kisgyerek kora óta és mindenki tegeződött.

- Tartod még a kapcsolatot a régi iskolás barátaiddal?

Valakivel igen, de már senki nem lakik Miében, így aztán sokakkal elvesztettem a kapcsolatot. 

- Hogyan jellemeznéd a barátot?
A barát az, akivel önmagad lehetsz. Mindig vigyáznom kell arra, hogy kivel hogyan beszélek, de a barátoknak meg mondhatom, hogy “ éhes vagy? Hozok neked kaját”. Én azt gondolom, hogy nem az lesz a barátod, akinek azt mondod, hogy “legyünk barátok”, hanem az, akire egyszer csak rájössz, hogy mindig is ott volt.

- Számodra a bandatagok barátok?

Nem, egészen. Van, amikor nem lehetek önmagam velük. Óvatosabban kell velük bánnom, nem mondhatom nekik csak úgy “hey, hey!” úgy érzem, hogy nem mondhatok el nekik mindent, vannak dolgok, amikről nehéz beszélni és van, amikor nem tudom, hogy mire gondolnak. És akkor nem mehetek hozzájuk úgy oda, mint egy baráthoz, hogy “na, mi van?” Kezdem úgy gondolni, hogy ha valakihez túl közel kerülsz, akkor az befolyásolja a munkát…és öm, van egy csomó dolog, amiről én nem tudok beszélni velük.

- Van a barátod, aki itt él a közelben?

Nem lakik senki itt Tokyoban, akiről azt mondhatnám, hogy igaz barát.

- Nem érzed magad magányosnak?

De igen, nem szoktam mászkálni. Nem tudok elmenni és egyedül enni. A turnék alkalmával is csak a boltba járok le kajáért… akkor szoktam barátokkal találkozni, ha hazamegyek Miebe, mert ilyenkor szeretek több helyre is elmenni. Szeretek nosztalgiázni. Nem szeretem a tömeget, vidéki gyerek vagyok, ezért nehéz hozzászoknom Tokyohoz.


2 téma : „Szerelem”

- Milyen vagy, amikor szerelmes vagy?

Mindig elővigyázatos. (nevet)

- A nők és férfiak más és más dolgokra szoktak odafigyelni, te mire figyelsz?
Mindenre. (nevet)

- Akkor te egy igazán kedves, megértő ember vagy?

Egyszerűen csak belefáradok. Igazából nem szeretek semmit se csinálni. Leginkább csak lustálkodni szeretek. A szerelemért semmit se teszek.

- Te azokat a lányokat szereted, akik nem annyira óvatosak?

Nem, mert, hogy én mindenkivel szemben elővigyázatos, távolságtartó vagyok. Bár azt se tudom, hogy milyen lehet valakivel 10-20 évi együttélés után.

- A személyes dolgokkal kapcsolatban is tapintatos vagy? Pl.: mondanád e valakinek hogy “ nem nézel ki igazán jól”?

Igen, mondanám. Annyira, hogy biztos idegesítő lennék (nevet)
 

- Szeretnél e olyan partnert, aki elhalmoz a figyelmével?
Nem igazán, nem igazán szeretném, ha állandóan velem foglalkozna. Jó lenne, ha visszatartaná a „Ne, ne!”-t. (nevet) Szeretném megőrizni a privátszférámat, nem nagyon szeretném, ha mindig csak velem törődne és én lennék neki az első. Én azt szeretném, ha a saját lábán meg tudna állni, meglenne a saját élete. (nevet)

- Akkor inkább egy független?

Igen, az sokkal kényelmesebb lenne nekem. Nem olyanra vágyom, akinek nincs munkája.(nevet)

- Legalább részmunkaidőben dolgozzon? 
Igen, legalább 4 napot 1 héten. (nevet) Nagyon sokszor nem tudok ott lenni vele, de nem is akarok mindig vele lenni, mert az fárasztó lenne. Ha valaki független személyiség, akkor nekem is meg lehet a saját életem és minden tökéletes lenne.

- Még akkor is, ha makacs?
Az tökéletes lenne. Bár az állandó küzdelem egy idő után idegesítő lenne. (nevet)

- Szóval akkor egy munkamániás?
Hát, mondjuk, 6 napot dolgozna 1 héten az kemény lenne, mert sosem tudnánk találkozni és a végén mind a ketten magányosak lennénk.

- (Nevet) Nem vagy egy egyszerű eset.
Hát még várok a nagy őre.(nevet)

3 téma : „Család”

- Mutasd be a családod. 
Apa, anya, nővér, báty, én

- Nagy korkülönbség van közted és a testvéreid között?
Igen, nővér 9 bátyám meg 6 évvel idősebb.

- Miért jó a legkisebbnek lenni? 
Nem igazán tudom, de úgy tűnik, hogy ha apa mérges a nővéremre meg a bátyámra, rám akkor sem. (nevet) Én akkor is megúszom. Nekem annyit mondott, hogy “legalább a gimnáziumot végezd el” és el is mentem és egy félév után ott is hagytam és erre se szólt semmit.

- Tehát, Szerető családban nőttél fel?
Igen, úgy gondolom. A nagy korkülönbségnek köszönhetően, amikor én gimnáziumba kezdtem járni a nővérem már elment és a bátyám is akkor kezdett el önálló életet élni. Apámat áthelyezték másik városba, tehát csak hétvégenként járt haza, így csak én voltam otthon meg anya.

- Közelebb állsz anyádhoz?
Nem hiszem. Mind a két szülőmet egyformán szeretem.

- Jó gyereknek tartod magad vagy?
Nem, még most sem gondolom, hogy tökéletes gyerek lennék (nevet)

- Fel szoktad őket hívni?
Igen. 

- Ettől leszel jó gyerek?

Igen, amikor hazamegyek mindig jó kaja vár. Szóval igen. (nevet)

- Anyád elolvassa a rólad szóló cikkeket?
Igen, amikor hazamegyek, olyan mintha egy újságosnál lennék, tele van a fal mindenfélével, ami rólam szól. Mintha a Gazette kiállítótermében lennél.

- Üzenj valamit anyádnak.
Anya, köszönet mindenért. (nevet)

----------------------------------

 - Szerinted milyennek látnak a rajongóid?
Eh? Attól tartok, hogy nem hasonlítok arra a képre, amit ők kialakítottak rólam. Azt hiszik, hogy egy komoly ember vagyok.

- Túlságosan is komoly?
Igen, lehet, hogy azt hiszik, hogy amikor én zenét szerkesztek, akkor el sem mozdulok a pc elől. Ez nem igaz. (nevet)

- Miért nem így van? 
Egyáltalán nem így van. (nevet) Valószínűleg azért gondolják ezt, mert mindig ez a téma az interjúknál. Úgy tűnök, mintha állandóan dalokat írnák.

- Akkor mi az igazság?
Sokat gépezem, de óránként tartok szünetet. Nem tudok sokáig koncentrálni.(nevet)  Ekkor kávézom vagy valami.

- Ha jól értem, akkor te szeretsz túl leni a dolgokon amilyen gyorsan csak lehet. 
Ha pihensz, gyorsabban megy a nap. Elrepül az idő. (nevet) Ha nincs határidő fenyegetés akkor semmit se csinálok. Ez iskolás korom óta semmit se változott.

- Akkor sokat cseszegettek augusztus 30-31én? 
Igen, így volt most is mondom mindenkinek, hogy éjszakánként sokat kell dolgoznom. De ez mindig így van, ha dalokat írok. Most is a közepén vagyok ennek a folyamatnak. Még nem jött meg a nagy ötlet, még tökéletesítenem kell. Még csak gondolkodom rajta.

- Tényleg?
Igazából, most csak Tv-zem kikapcsolódás gyanánt. (nevet) Nem igazán tudok addig nekikezdeni, amíg a gondolat formát nem ölt. Nem szeretek gondolkodás nélkül belevágni a dolgokba, amíg nem látom át a teljes képet. Az is idegesítő, ha csak egy rész hiányzik. Tényleg meg kell lennie az egésznek.

- Ez passzol ahhoz a képhez, amit kialakítottak rólad, hogy komoly ember vagy. Mit szoktál csinálni otthon, hogy kikapcsolódj? 
Bármi ami nem a pc. (nevet) Régebben a dolgozó szobám úgy volt, hogy ha hátranéztem láttam a kádat, ami komoly csábítás volt a lustálkodásra. Mostani dolgozószobám meg csábításmentes környezetben van. Semmitmondó, üres és a bejárattal szemben van.

- A kád az kísértés?
Igen, a legnagyobb kísértés. Nem üdítő? De fürdés után megiszok egy üveg sört és utána megyek aludni. De a dalok nagyja a kádban született ettől függetlenül.

- Akkor ez egy nagyszerű hely lehet.
Igen, de azért veszélyes is. Kétélű a dolog. De mindig akkor jutnak eszembe a legjobb gondolatok. Szárnyalok.

- Szárnyalsz…? 
Legalábbis a gondolataim. Nem úgy kell elképzelni, hogy táncolok a kádban. Én csak újrajátszom a koncerteket a fejemben és természetesen úgy, hogy a koncert az új dallal kezdődik.

- Értem, tehát az a (.....) és egyedi érzésed van mint a régi rockzenészeknek volt, nem?

- Félszívű lennék? (nevet) /Ennek a részének nem sok értelme van. Én írgy tudtam lefordítani csak Miru:)/

- Nem, nem erről van szó. Hanem pl.: ahogyan megtanultad a gitározást a bátyádtól. 
igen, a bátyámnak a középiskolás évei voltak leginkább a lázadó évei. Gitározott egy bandában. Jó bulinak tűnt, én is be akartam lépni a bandába, de hát persze nem sikerült. (nevet) De vigasztalásképpen adott nekem gitárt és akkordokkal teli könyvet és ezt mondta “ tessék, itt van, tanulj meg gitározni, de másokat ne zavarj vele” (nevet) Körülbelül közép suliban kezdtem el.

- Milyen fajta dalokat gyakoroltál elsőként?
Az első dallamok az X-től voltak. De klasszikus gitárom volt, szóval nem igazán szólt rockosan nevet. Amikor a bátyám leérettségizett elkértem a gitárját. Az első elektromos gitárom ez volt, de az el volt törve. 

- Nem akart szólni az erősítővel?
Apámmal elvitettem magma erősítőt venni az újévi pénzből, de az itthon nem akart szólni, ezért elsírtam magma.

- (nevet) Komoly trauma lehetet.
Igen de már általános végétől jártam újságot hordani, vettem egy saját elektromos gitárt. Meg voltam róla győződve, hogy ez a legtutibb. Annyira bele voltam zúgva, hogy azzal aludtam.  Tele volt a napom munka, suli, baseballozás és gitározás. És nem csináltam házit.

- Nem jutott rá energiád, mi.
Hát nem. A gyerekek elfoglaltak.(nevet) De miután abbahagytam a gimnáziumot, nem gitároztam. Profi akartam lenni, de a bátyám azt mondta, hogy az élet nehéz, így aztán elvesztettem a hitemet az álmomban. A bátyám tényleg szerette a zenét, de aztán végül lett egy normális munkája, így aztán én is azt gondoltam, hogy ennek ez a rendje.

- Gondoltad volna, hogy a te utad más lesz, mint a bátyádé?

Egy ideig lustultam, semmit se csináltam, találkoztam egy lánnyal, akinek a bátya szörfös volt. 

- (nevet) Még egy báty…
Igazából, sosem tudok semmit se tenni más emberek segítsége nélkül. (nevet) Amikor kipróbáltam a szörfözést, akkor azt gondolta, hogy ez tök jó. Legtöbb embernek nem sikerül először felállni a deszkára, de nekem sikerült, így aztán azt gondoltam, hogy van érzékem hozzá.

- Azt gondoltad magadban, hogy profi szörfös leszel?
Igen, ez így volt. Mert, hogy ez a profi dolog jól hangzott, mint a profi baseball játékos.

- Olyan állást akartál, ahol figyelem középpontjába kerülhettél?
Valami olyasmi. (nevet) És akkor elindultam az első szörfversenyemen. Így aztán először egy szörfmagazinba kerültem bele.(nevet)

- Meddig tartott a szörfös dolog?
2-3 évig kb. Nagyon jó kondiba voltam így aztán simán meg tudtam csinálni, hogy lementem szörfözni reggel, szunyáltam egyet délután aztán vissza a partra estig, és irány a meló éjszaka.

- Akkor is elfoglalt voltál
Igen így volt. Ez így ment addig ameddig egyik este a tv-ben láttam egy inies bandát és én azt gondoltam, hogy én ennél jobb tudnák lenni. De végül is úgy döntöttem, hogy irány Tokyo (nevet)

- Akkor még nem volt bandád ugye?
Nem, de arra számítottam, hogy majd ha elmegyek Tokyoba, akkor úgy is történik valami. Elmondtam a szüleimnek, hogy mit akarok. De azért ez nem volt ilyen egyszerű. Nem tudtam olyan egyszerűen otthagyni a munkát, így aztán csak egy hónap múlva indultam el. Ez az egy hónap alatt annyit gyakoroltam a gitáron, amennyit csak tudtam.

- Eléggé nyughatatlan voltál. Nem bírtál megülni a seggeden?
Hát nem. Akkor sem, ha úgy gondoltam, hogy ez egy elég hülye ötlet. (nevet) 

- Igen, de ez mégis fontos dolog volt az életedben.
Hát igen, most, hogy így alakultak a dolgok, most minden rendben van. De ha nem így lett volna, akkor most egyszerűen hülyének érezném magam. (nevet) Tényleg eljutottam Tokyoba, de nem volt se pénzem se szállásom. De valaki, akit ismertem megkérdezte, hogy bemutasson e a testvérének és férjének, akik Tokyobn laktak. (nevet) Utána állást tudtam szerezni és aztán volt rá időm, lehetőségem, hogy bandát alapítsak a Gazette előző dobosával.

- Ez elég rázós életstílusnak tűnik.
Igen, de igazából legjobban a szüleimet rázta meg a dolog. Amikor visszaútra pénzt adtak, valószínűleg azt gondolták, hogy hamar haza megyek. Ez volt 7-8 évvel ezelőtt és még itt vagyok. (nevet)

- Szóval most mit gondol a bátyád, aki tanított gitározni, hogy most egy sikeres bandában gitározol? 
Először semmit se mondott. De a felesége mutatott pár titokban készített házi videót, amin a bátyám Gazette dalokat játszik. (nevet)

- (nevet) Szóval felcserélődtek a szerepek. 
Igen, és igazán jól játszik. Talán még nálam is jobban egy kicsit. (nevet)

- Hahaha. Szóval szerinted mit gondolnak rólad a banda többi tagjai?
Hát erre én is kíváncsi lennék. Nem igazán akarom megkérdezni, mert egy részem nem akarja tudni. Nem akarom, hogy rosszat gondoljanak rólam.

- (nevet) De te mindig olyan körültekintő vagy, hogy erre is gondolsz nem? 
Gyakran. (nevet) Valamiért Uruha mostanában távolságtartó velem. Nem tudom, hogy ez azért van, mert idősebb vagyok, vagy mert mind a ketten gitárosok vagyunk vagy valami másért. Természetesen, amikor együtt dolgozunk, akkor sokat beszélgetünk, de amúgy nem. És ez zavar engem. (nevet)

- Megint azt érzed, hogy távol vannak a többiek tőled?
Igen, lehet, hogy a közös fotók miatt van ez? (Nevet) De hát ő elérhető távolságban van. Régebben sokszor ugyan abban a hotelszobában voltunk és gyakran beszélgettünk olyan dolgokról, mint pl. hogy hangozzon a dallam. De most külön vagyunk és mindenki mással többet beszélget, mint vele. Magányos vagyok. (nevet)

- Miért nem beszélsz egyszerűen vele?
Nincs témánk. (nevet) Nincs miről beszélnünk. És mindig úgy néz ki, hogy másokkal tök jól elbeszélget. Azt gondolom, hogy ez nem fair.(nevet) Régebben még akkor is, ha ciki volt, felhívtam, hogy hogy működik ez a digitális kábel. Ő meg azt mondta, hogy „kérdezz meg egy villanyszerelőt.” (nevet)

- Most is úgy nézel ki, mint aki kínosan érzi magát.
Nem vagyok meleg vagy ilyesmi.

- (nevet) Nem is ezt kérdeztem. 
Na, mindegy, Uruha az az ember a Gazetteből, akire a legtöbbet gondolok.

- Igen, olyan félénken és puhán beszélsz, mintha nem akarnád, hogy komolyan vegyenek.
Félénkség ez találó.(nevet) Mindegyikünk könnyen zavarba jön. De amikor dolgozunk, akkor megosztjuk a véleményeinket, ha haragszunk egymásra vagy bármit, amit csak akarunk, de annyit se tudunk egymásnak mondani, hogy „menjünk el vacsorázni” (nevet) mert mi van, hogyha visszautasítanák. Így aztán a Manageremet hívom sokszor, hogy vacsorázzon velem és amikor visszautasít sokszor, akkor az kiveri a biztosítékot nálam, mert hogy “nincs jogod visszautasítani.” (nevet) De amit igazán szeretnék az az, hogy a többiekkel elmenni és beszélgetni egy jót. Szóval úgy gondolom, hogy egyszerűen kínosan érzem magam.

- A végén mindig egyedül maradsz?
Igen, tulajdonképpen lehet, hogy nem is szeretek annyit egyedül lenni. Lehet, hogy egyszerűen mindig így alakul. (nevet) Magányos vagyok?! Azt hiszem, ha ez a riport megjelenik, akkor megveszem és titokba bedobom a bandatagok postaládájába. (nevet)

- (nevet) Értem. Végül, most valami új dolgon dolgoztok? 
Igen, teljes mértékben erre koncentrálunk. Az utolsó singlenk, a Guren a legutóbbi turnénk alatt készült, de most olyan helyzetben vagyunk, ahol oda tudunk koncentrálni az új albumra és ütős dalok lesznek rajta, de nem a dallamvilág miatt.

- A turné adta erő fog megmutatkozni a dalokban? 
Az is benne van, de a banda most igazán zúzós hangulatban van. Tényleg kezdünk igazán jók lenni és ah nem vigyázol ledöntünk a lábadról. Igen, lehet, hogy nem kellene bennünket alulbecsülni. Fel vagyunk pörögve.  De ha mégis ballada lesz belőle akkor bocsi. (nevet)

- Hahahaha 
Tényleg alig várom, hogy kész legyen. Minden energiánkat belefeccöljük, ezért mindenki kezd egy kicsit fáradni, és amikor a stúdióban vitázunk össze az elég rázós tud lenni. Ettől függetlenül én mindent bele akarok adni.

Még akkor is, ha te általában visszafogott vagy? 
A zenével kapcsolatban nem tudok visszafogott lenni. Úgy gondolom, hogy a zenében beletörődsz vagy feladod, akkor véged van.

- Sok visszajelzést kapsz a dalaid és az általad használt kifejezésekkel kapcsolatban? 
Amikor még az elején vagyok, akkor elfogadom a véleményeket, de mikor már előrehaladottabb állapotban van a dal, akkor azt mondom” ez a dal így tökéletes és ezt az érzést fejezi ki” ennek ellenére, különösen Uruhával mindig izgatott vagyok, amikor megkérdezem. És mikor ő azt mondja, hogy “elég jó” akkor én azt mondom h “igen, ez az!” Örül a fejem.

- Legközelebb Augusztus 23-án a Fujikyu Highland Conifer erdőben fogtok élőben zenélni?
Így van, mivel ez lesz az első szabadtéri előadásunk 2 év óta. Ünepéjjé akarjuk avatni. Legutóbb a Tokyoi Big Sighton volt tűzijáték meg kaja. Most Fujikyuban kicsit más lesz a műsor. És nagyon várjuk, ahogy ti is, igaz? 

- Akkor bele kéne húznod és csinálni a feladatod.
Igen én is így gondolom. Ha nem csináljuk folyamatosan 30.áig akkor nem leszünk kész a koncert effektjeivel.

----------------------------------


Az interjús megjegyzése:

Aoi első interjúja a Gazetteből. Saját magát úgy látja, mint aki figyel arra, hogy mit tesz és mond. Tetszett, ahogy feszenget a kérdésekre válaszolva. Ugyanakkor megnevetetett és érezte ezt a légkört. Még így sem volt olyan közvetlen és lenyűgözött az a ROCK STAR aura, ami körüllengte. Tudtam, hogy a zenével kapcsolatban eléggé túlfűtött vitái vannak a Gazettenek, de az meglepett, hogy egyszerűen nem képesek egy vacsorára se elhívni egymást.(nevet) Az is meglepett, hogy Aoi az interjút használta fel arra, hogy üzenjen a többieknek!?

Yamamoto Hiroko