Ruthles dead:
Eredeti:
Kyoui ni kuware taihai no su ga toke nounai wo eguru PARADOX
I looked at the human truth
Sukui no sono te doko kara suberasu?
Beautiful lie
[Coward than anyone else]
However, it is right
Beautiful lie
[You don't change even if escape somewhere]
Nothing is wrong
This is a fact
Mure wo nashi ansoku e mukau kage
In chaos
Kyoui ni kuware taihai no su ga toke nounai wo eguru PARADOX
Me ni mienu no wa ashita dakede wa naku musuu ni korogaru shisou
Genjitsu wa itsumo igamu monokuroumu PARADOX
Me ni utsuru no ha gizenna no de wa naku kazu to irei suru shisou
Tokedasu mukui naki yamanu hagare souna kokoro ni
Asking oneself
Kotae sae mo chiru
Kyoui ni kuware taihai no su ga toke nounai wo eguru PARADOX
Fuhai wa kakusareta mou hitotsu no kachuu de
Nanto hikakae ni himei wo ayashi kizu wo umeru?
Mujihina tomoshibi
Tokedasu mukui naki yamanu
Hagare souna kokoro ni tou you ni
Ashita wo utagai ima wo tamerau
Susurinaku ano sora wa shinjitsu ga chiru
Genjitsu wa itsumo igamu shiro to kuro nounai wo eguru PARADOX
Shikyobi
Magyar:
Ez egy paradoxon, hogy miként
Kebelezi be a fenyegetés az embereket.
Szertefoszlik az elfajulás,
Kivájja az agyakat...
Ez egy paradoxon, hogy miként
Kebelezi be a fenyegetés az embereket.
Szertefoszlik az elfajulás,
Kivájja az agyakat...
Ránéztem az emberi valóságra...
Honnan csúszott ki a segítő kéz?
Gyönyörű hazugság...
[Gyávább vagy, mint bárki más!]
Habár, ez igaz.
Ó, gyönyörű hazugság...
[Nem változol meg,
Akkor sem, ha elmenekülsz valahova.]
Semmi sem tévedés.
Ez egy tény.
Csordája nélkül az árnyék
Egyenesen a pihenés felé fordul.
A káoszban...
Ez egy paradoxon, hogy miként
Kebelezi be a fenyegetés az embereket.
Szertefoszlik az elfajulás,
Kivájja az agyakat.
Nem csak a holnapot nem látják
Ezek a szemek,
De számtalan gondolat szóródott szét arról,
Hogy a valóság mindig egy görbe,
Egyszínű ellentmondás.
A káoszban...
Nem képmutatás az,
Amit a szemekben látunk,
Csak számokkal megegyező gondolatok.
A szertefoszló jutalom
Nem áll le a zajongással,
Ahogyan a szív is azt mutatja,
Hogy már rég kiszakadt.
Csak kérdezel magadtól,
Akkor is, ha a válasz szertefoszlik.
Ez egy paradoxon, hogy miként
Kebelezi be a fenyegetés az embereket.
Szertefoszlik az elfajulás,
Kivájja az agyakat.
Ez egy paradoxon, hogy miként
Kebelezi be a fenyegetés az embereket.
Szertefoszlik az elfajulás,
Kivájja az agyakat.
Ez egy paradoxon, hogy miként
Kebelezi be a fenyegetés az embereket.
Szertefoszlik az elfajulás,
Kivájja az agyakat.
Ez egy paradoxon, hogy miként
Kebelezi be a fenyegetés az embereket.
Szertefoszlik az elfajulás,
Kivájja az agyakat.
Egy másik örvényben,
Ahol a hanyatlás bujkál,
Milyen cserével fogják
A sikolyokat elcsitítani?
Sebek eltemetésével...?
Ez egy kegyetlen fény.
A szertefoszló jutalom
Nem áll le a zajongással,
Ahogyan a szív is azt mutatja,
Hogy már rég kiszakadt,
Ha önmagamat kérdezem.
Kételkedem a holnap felől
És hezitálok a jelenben.
A zokogó égbolt szétszórja az igazságot.
A valóság mindig elgörbült és fekete-fehér.
Ez egy paradoxon,
Ami kivájja az agyakat...
A valóság mindig elgörbült és fekete-fehér.
Ez egy paradoxon,
Ami kivájja az agyakat...
A valóság mindig elgörbült és fekete-fehér.
Ez egy paradoxon,
Ami kivájja az agyakat...
A valóság mindig elgörbült és fekete-fehér.
Ez egy paradoxon,
Ami kivájja az agyakat...
|